Helyit? Nem helyit? Házit? Nem házit?

2016. május 18., 14:31

Sokat gondolkodtam már azon, hogyan fogalmazzam meg gondolataimat a helyi termékekkel kapcsolatban felmerülő aggályaimról. A végső lökést egy kellemetlen tapasztalatunk adta Húsvét előtt. A szombathelyi termelői piacon odajött hozzánk egy Hölgy, hogy visszahozza az általa (később általunk is) minősíthetetlenül pocséknak ítélt kolbászt, amit állítólag nálunk vásárolt. Szerencsére ezt elég diszkréten és kulturáltan tette, mégis bántó volt. Pláne azok után, hogy otthon megkóstoltuk azt. Hiszen előfordul, hogy az általunk készített kolbász nem felel meg valaki ízlésének, és persze hibázhatunk mi is. Az viszont biztos, hogy ilyen terméket SOHA nem adunk ki a kezünkből. Remélhetőleg erre már a Hölgy is rájött, hiszen bizonyítékként adtunk neki egy párat a mi kolbászunkból. Más a fűszerezés, más a füstölés, apróbbra van darálva a miénk, más a bél, amibe töltjük, tehát össze se lehet keverni a kettőt. Ő viszont szentül meg volt róla győződve, hogy azt a termelői piacon vette.

Ez a dolog nem csak azért szomorú, mert rossz fényt vethet ránk, a családra, hanem azért is, mert rossz fényt vet azokra, akik termelőként saját minőségi termékeik értékesítéséből szeretnének megélni. Időről időre hallani a médiában olyan véleményeket, hogy „én inkább nem veszem termelőtől az árut, ki tudja mivel permetez, mennyire higiénikus, egyáltalán miből van az a termék, a boltiról legalább tudjuk, hogy ellenőrzik”. Elég szomorú, de sajnos van benne igazság… Szégyellje magát az a termelő, aki áruját így-úgy hamisítva, munkáját trehányul elvégezve úton-útfélen azt hangoztatja, hogy az ő terméke a legjobb, ez legalább helyi, milyen nehéz megélni manapság ebből stb.stb.stb.! Az önérzet megvan, a befektetett munka, fáradozás nincs. Ezzel pedig azokra hoz szégyent, akik valóban saját alapanyagból, legjobb tudásuk szerint készítik el termékeiket.

Pici város Szombathely, mindenki tud valakiről mondani valamit, amit jobb lenne nem tudni. De néha elég a józan paraszti eszünkkel belegondolni, hogy egy kistermelő zöldségesnek a vásárcsarnokban nem lehet télen banánja. Csak e fölött valahogyan szeretünk szemet hunyni…

Ennek ellenére nem gondolom, hogy az a megoldás, ha megvesszük a boltban kapható, tartósított, adalékoktól hemzsegő, ízében bőven alulmaradó terméket. Ennek ezer oka van, melyet rendszeresen hangoztatnak a médiában: az adalékanyagok és tartósítószerek hosszú távon még valójában nem is ismert hatása, a több száz vagy ezer kilométer megtett út, míg ideér az áru (kibocsátott gázok, éretlenül leszedett zöldség, gyümölcs), távoli országok gazdaságának támogatása (NEM MINDEGY kit támogatunk vásárlásunkkal) stb.

Az egyetlen járható út véleményem szerint az, amelyik talán a legmunkásabb. Megtalálni azokat a forrásokat és beszerzőhelyeket, amelyekben megbízunk, amelyek hosszú távon is képesek minőséget produkálni, ami számunkra kedvező árfekvésű, jól megközelíthető. És akkor törzsvevőkké válhatunk a pékségben, a hentesboltban, a zöldségesnél, a termelői piac egy-egy árusánál, a malomban, a gyógynövényboltban. Ahol tartósítószert nem használnak, becsúszhat egy-egy porszem a gépezetbe, amikor nem úgy sikerül valami, ahogy általában. De ugyanígy, ugyanilyen eséllyel becsúszhat ez egy nagy vállalat, gyár esetében is, ahogy azt már többször a saját bőrömön is tapasztaltam.

És hogy mi a mi kötelességünk? Az élelmiszerhigiéniára és élelmiszerbiztonságra ugyanúgy köteles figyelni egy kistermelő, őstermelő is! Másodsorban pedig lelkiismeretesen kell végeznie munkáját ahhoz, hogy hosszútávon is képes legyen minőséget produkálni és megtartani vevőit. Bízom benne, hogy egyre több helyi termelő lesz, aki ilyen szellemben él és dolgozik, hogy a nagy ellenkampány ellenére egyre többen forduljanak a multiktól a kistermelők felé.



Hozzászólások

Még nem szólt hozzá senki!


Hozzászólok


* A kiemelt mezők kitöltése kötelező!











« Vissza az előző oldalra!

Elérhetőségek

Rácz Major - Ják

9798 Ják,

Telefon: 20/2288882
E-mail küldése
Rácz Major - Ják - Magyar